A tunéziai konyha általában véve egészségesebb, mint a miénk (ami nem nehéz). Viszont ők is hasonlóan csípősen esznek, vagy még csípősebben. A harissa (paprikapaszta) minden asztalon ott van, kb. mint nálunk a só és bors. Egyik nemzeti ételük a kuszkusz (durum búzából készül, kb. olyan, mint a házi tarhonya, csak finomabb szemű) korianderes paradicsomszószban főtt hússal, csicseriborsóval és zöldségekkel. Nagyon finom, és tápláló, tájegységenként mást tesznek bele.
Nem esznek zsírosan, viszont sok (főleg) olivaolajat használnak, sok mézet, cukrot, és lisztet. Nagyon odafigyelnek a díszítésre, hogy jól nézzenek ki az ételek, mindent gusztán apróra vágnak, de pl.: egy csirkét nem tudnak tisztességesen felbontani.
Kuszkusz
Tunéziában elterjedt a kézművesség, főleg a fazekasság. Vidéken még ma is sokan élnek belőle. A mezőgazdaság is gyakori, főleg olivabogyót, olivaolajat, paprikát, és különböző zöldségeket termesztenek. Állatokat is tenyésztenek, birkát marhát, és csirkét. Az országnak volt ipara is, de azt már sikerült tönkretenni, reméljük, nem ez a sors vár a mezőgazdaságra is.
A helyiek többnyire nálunk európaiaknál vallásosabbak, mint tudjuk, iszlám hívők. Így van néhány szokásuk, amiket a mai napig szigorúan tartanak. Így a péntekenkénti kötelező mecsetbe járást, és közös imádkozást, sokan a napi 5x-i imát, vagy az előre elrendezett házasság szokását tartják. Hozzá kell szokni, hogy a müezzinek hangszóróban emlékeztetnek az imaidőre, vagy hogy ha halottat visznek, a fél utca megáll pár másodpercre, hogy így fejezzék ki a tiszteletüket.
Így buliztak a helyi lányok 2005-ben
A legtöbb tunéziai fiatal Európába szeretne jönni. Mint mi, Nyugat-Európába, dolgozni, világot látni. Csak ők nagyrészt hazamennek letelepedni, hogy ezzel is segítsék az ország gazdasági felemelkedését. Mi testesítjük meg számukra a NYUGAT-ot, a lehetőségek földjét. A fiúk nyugati feleségre vágynak, a lányok meg olyanok akarnak lenni, mint a nyugati nők. Fehérre sminkelik magukat az alkalmakra, ami európai szemmel már-már nevetségesnek hat. A fiatalok nyugati divat szerint öltözködnek (még a kendős lányok is). Ott is van sok ibizai hangulatú disco, és sok párt láttam kézen fogva is menni az utcán (a csókot viszont nem nézik jó szemmel a helyiek).
Velem nagyon barátságosak a tunéziaiak, a korombeli fiatal ismerőseim kifejezetten felvágnak velem, hiszen én testesítem meg számukra az irigyelt nyugatot. Ám minden arab/tounsi megnyilvánulásomat nagyra értékelik, és a barátság jelének veszik (ami esetünkben így is van). A vendéglátás általában véve is hasonló, mint nálunk, szeretik a nagy családi összejöveteleket, sok kajálással :)
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Ajánlott bejegyzések: