Van a muszlim nőknek egy fajtája, és megérdemelnek egy külön posztot. Hallottam ezt a kifejezést, de akkor még nem tudtam, mit jelent. Ám ahogy telt-múlt az idő, magam is megláttam, milyen érdekes típus a műmuszlimáké. őket is két csoportra osztanám: a született muszlimára (így hívják sokan a muszlim nőket, de olyan véldményt is hallottam, hogy ilyen szó nem létezik), és a konvert, vagyis áttért muszlim nőre. Nyilván a második csoportot ismerem jobban, mert európai nőként leginkább velük volt dolgom, de az ottaniak is érdemelnek pár szót.
Az arab, vagyis a született műmuszlimának nem jelent sokat a vallása. A hijab-ot, vagyis a fejkendőt már leginkább egy divatkiegészítőnek tekinti. Szinte csak a külvilág - és ezalatt az arab világot értem - megnyugtatására viseli, esetleg imádkozik, vagy jár mecsetbe. Az idősebbeknél ez annyira nem divat, ez inkább a fiatal generációnál figyelhető meg. Mivel a világ már arrafelé is elnyugatiasodik, nem tudják, hogy tartsanak ezzel lépést, mert hogy a régi "értékeket" is szeretnék megőrizni. És mivel a kettő együtt nagyon nehezen megy, megszületett ez a típus, aki a keleti, és nyugati világ között ragadt. Csak mivel ott kell élnie, nem tojhat a konvenciókra, alkalmazkodnia, kell. Ő nekem azért mű, mert képmutató. Ott is vannak ribancnak öltözött lányok, de én esküszöm, jobban tisztelem azt a típust, amiért legalább felvállalja magát.
Ennél egyel irritálóbb számomra a vallásváltó típus. Általában azt sem tudja az iszlámról, hogy eszik-e, vagy isszák, mégis áttér, hogy kipróbálja, vagy hogy ezzel elégedettebbé tegye az arab, pakisztáni, indiai, stb. férjét. A muszlimok szerint bűn, ha valaki nem őszinte hittel mondja el a tanulságtételt (olyan, mint itt a katekizmus). A hitük szerint ez Isten, önmagunk, és a világ becsapása, és ezzel egyetértek. A műmuszlima így szeretne közelebb kerülni a férjéhez, akinek ugye fontos a vallása. Olyan ez, mintha az egyik hobbijában lennének partnerek, persze ezt soha nem vallanák be. Vallják, hogy pont az iszlám hiányzott az életükből, és mit ad Isten, épp a férjükkel való megismerkedés környékén jön rájuk, hogy vallást kéne váltani.
Igen, rosszindulatú vagyok velük, mert amelett, hogy én az egész keresztény neveltetésem szembeköpésének tekinteném, a szüleim és a tanáraim, meg az egész István országa dolog arculcsapásának is venném.
Én úgy gondolom, nem véletlenül születtem ide, pont azért lett ilyen széles látóköröm, hogy akár egy muszlim fiút is választhassak. Nekem szerencsém van, mert a páromat érdekli a kultúrám és a vallásom, ami imígyen felértékelődött. Gyerekkorom óta nem volt fontos, de most, hogy rengeteg közös pontot fedezek fel az iszlámmal, újra érdekes lett. Azért nem gyakorlom, mert ennél már nyitottabb szemléletűnek tartom magam, a vallás, mint olyan, már túl szűk nekem, mintha egy ruhát akarnék fölerőltetni, ami évről évre egyre kisebb. Erre a párom is hamar rájött, és ez már nem téma nálunk. Persze volt idő, mikor ajánlgatta, hogy az iszlám ilyen meg olyan jó, de megegyeztünk abban, hogy NEKI bizonyára nagyon jó, de engem megbéklyózna a sok szabály, az eszmeisége meg amúgy is hasonló a miénkhez, úgyhogy akkor meg minek?
Nekik Mohamed-jük van, nem Jézus-unk, és ők úgy szeretnek élni, ahogyan ő élt, hát Istenem, kinek a pap, kinek a papné. Szóval az ilyen parttalan vitáknak nálunk az lett az eredménye, hogy békén vagyok hagyva, ami a vallási hovatartozásomat illeti. Érdekel az iszlám, sokat olvasok róla, de olyan nekem, mint a zsiráf, vagy a nők, ahogy egy ismerősöm mondaná: szép, szép, de otthonra nem kéne. A konvert muszlimák 10x szigorúbban betartják a vallás által előírt sz
abályozásokat és, nagyrészt kendőt is hordanak. Én azért nen szeretem, ennek a típusnak a nagy részét, mert non-stop magyaráztak nekem az erkölcsről, mintha ők legalábbis nem éltek volna európai stílusú életet mielőtt megismerkedtek a férjükkel.
Én nem hiszek abban, hogy a dolgokat hipp-hopp meg nem történtté lehet tenni ha bűnbánóan viselkedünk. Kijavítani lehet, hiszem, hogy ha az ember elég jót tesz, az eltörli a rosszakat. DE nem gondolom, hogy egy szimpla vallásváltás során megtisztulhatnánk, mert Allah majd megbocsájtja a bűneinket. ALLAH is ugyanaz az isten, akiben mi, nyugatiak hiszünk, csak ők máshogy hívják, és ugye "Isten szeme mindent lát".
Találkoztam számomra tiszteletreméltó muszlim vallású nőkkel is, igaz, nem sokkal. Akik ételt osztottak a szegényeknek,míg mások karácsonyoztak, vagy akik akkor sem tették ki a munkanélküli albérlőjüket 2 gyerekkel, ha azok fél éve nem fizettek. A vallás irgalomra, és a rászorulók megsegítésére is felszólít, többek között, a kendő pedig nem egy divatkellék, azt fejezi ki a muszlimok között, hogy az illető biztosan nem könnyűvérű, annál magasztosabb dolgok fontosak neki, mint a cicomázkodás.
Pl.: a nő eredeti szerepe a családban, ami szent, és Isten szeretete, vagyis elismerni, hogy a körülöttünk lévő világ nem véletlenszerű, és ezért tökéletesen és megtervezetten működik. Amiért viszont engem ez nem vonz, az a feltétlen áhitatuk, és tiszteletük a vallásalapító Mohamed próféta iránt, akinek az életvitelét megkérdőjelezés nélkül igyekeznek lemásolni, és betartani. Még büszkék is arra, hogy a szent könyvük, a Korán a keletkezése óta semmiben sem változott, így hát azon vannak, hogy ami ott, és a próféta életét tartalmazó tekercsekben le van írva, azt lehetőleg betű szerint betartsák. Ez nekem túl idegen, pedig szerintem elég nagy a tolerancia küszöböm. A világ változik, és az emberiség alkalmazkodik ehhez. Az alapvető értékeken kívül más nem számít, én legalábbis ezt hiszem, és ha mégis tévednék, majd a halálom után kiderül, ezért senki ember fiának nem tartozom elszámolással. Ez csak Istenre tartozik, és rám, ezt a felvilágosultabb muszlimok is elismerik.
Csak pár ilyennel találkoztam, és mindkét nemből, de róluk is említést kell tennem. Főleg a fiatal generáció kerülnek ki a képviselői. Az egyre elnyugatiasodó arab világban nehéz betartani a vallás által előírt szabályokat, ezért a muszlim világ kitermel olyan "hibrideket" is, mint a piáló, de imádkozó muszlimok, vagy a hijabot rövidnadrággal viselő muszlimák. Ők mindkét világ életformáját követni szeretnék, ám az eredmény, néha vicces, habár hosszú távon én tudnám díjazni a kompromisszumokat.
Hát ezért nem akarok én muszlim lenni, mert tuti, hogy műmuszlima lennék, nem tudnám maradéktalanul és őszintén betartani, amit kell, akkor meg minek? Én nagyon jól elvagyok, keresem a magam útját, és akik fontosak nekem, azok ezt megértik, és elfogadták, mert szerintük sem jó, ha őszinte meggyőződés nélkül térünk át erre a vallásra, és erre nem is lehet más indok, hiszen az iszlám szó szerint azt jelenti, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának. És én, mivel nem tudom, mi az, a tapasztalás nélküli hit nekem kevés, hát még egy ideig biztos maradok így. A páromat meg így is boldoggá tudom tenni.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Ajánlott bejegyzések: