A helyi arab dialektus, a tounsi. Tanuld velünk!
Karamell, vagyis "Sukkar banat" ennek a libanoni filmnek a címe, amit a filmben főszerepet is vállaló Nadine Labaki rendezett. A libanoni nők titkokkal teli helyzetét boncolgatja a film.
Előzetes:
Online megnézhető ITT!
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Az iszlám vallás alapítója, Mohamed próféta (a muszlimok mindig mellé írják, amikor megemlítik őt, hogy blv=béke legyen vele, ami ugyanaz, mint a pbuh= peace be upon him, vagy arabul a saw= sallahu Allahi wa salam) nagyon jó üzletember, gyakorlatias és tisztelettudó férj, és elkötelezett egészséges életmód-hívő hírében állt. Azt akarta, hogy aki őt követi, nem csak hogy legyen erkölcsös, hanem minél "tisztább" legyen kívül és belül.
Disznóhús evés: a muszlimoknak, mint bizonyára tudjuk, tiltva van a sertéshús fogyasztása. Azt viszont nem mindenki tudja, hogy miért. Ők ezt azzal szokták magyarázni, hogy a disznó tisztátalan állat, na nem azért, mert sárban dagonyázik, hanem mert MINDENT megeszik, még ami elvileg nem ehető, azt is. Sok kutatást átnéztem ezzel kapcsolatban, de nem sikerült arra egyértelmű bizonyítékot szereznem, hogy ez a húsa minőségét is rontaná. Az viszont igaz, hogy már évek óta nem vettem én sem, (még mielőtt az egész arab téma elkezdődött nálam) mert ettől függetlenül azt olvastam, hogy a fogyasztástól számított 30 napig "rothad' az ember beleiben, mert a szervezetünknek olyan nehéz megemészteni. És ha megfigyeljük, az állateledelekbe sem tesznek semmilyen disznóhúst, mert ők viszont egyáltalán nem tudják megemészteni. Nekem ez elég volt, nagyon lekorlátoztam a disznóhús evést, nem 0, de mondjuk 5%-ra az azelőttihez képest.
A disznóhús mellett a másik fő dolog, ami tiltva van, az az alkohol ivás. Mégpedig azért, mert a szellemnek a hitük szerint mindig tisztának kell maradnia, és ezt akkoriban, amikor a Korán íródott, alkohollal lehetett leginkább elérni. A vallástartó muszlimok, ismerve a tilalom eredeti okát, vagyis hogy nem mérgezhetik sem a testüket, sem a szellemüket, a különféle drogokat is elutasítják.
Emiatt az alapelv miatt részesítik előnyben a "halal vágással" leölt állatok húsát is. Ez azt jelenti, hogy az állatot a lehető legkíméletesebben ölik meg, rendesen kivéreztetik, és elmondanak fölötte egy imát. Ha nem kapnak halal húst, akkor jön a kóser vágott állat húsa (a zsidók is hasonló módon vágnak), és ha az sincs, akkor bármi, ami nem disznó. Elvileg a sertésszármazék (pl:.baromfi virslibe darált szalonnabőr) sem oké, de ha nem tudnak róla, hogy tiltott dolgot vittek be a szervezetükbe, akkor az nem bűn.
Muszlimok közösen imádkoznak
Tiltott még a házasságon kívüli szex is, de ezen kívül is van még egy csomó minden, amit az egyik muszlim tart, a másik még csak nem is hallott róla, pedig elvileg ugyanannak a könyvnek az előírásait tartják be. Tehát a különböző Korán értelmezések is nagyon eltérnek országonként, de még országon belül is. Ilyen nem egyértelműen tiltott dolog a szemöldök szedés, a sminkelés, körömfestés, férfiaknál az arany és a selyem viselése, a homoszexualitás, jobb kézzel esznek, ballal törlik a feneküket, és érnek nőhöz, tilos az anális szex, nőknél szemérmes öltözködés azok előtt a férfiak előtt, akik nem rokonok, varázslás, gyilkosság, hamis tanúzás, kamat, megfutamodni a harcmezőn, lopás, öngyilkosság, hazugság, átkozódás, szerződésszegés, jóslás, asztrológia, képeket fotókat kitenni a szobában (van, aki azt hiszi, akkor oda nem jönnek az angyalok), igazságtalanság, arrogancia, pletyka, kémkedés stb. Még sok apróság van, és azok közül, meg a felsoroltakat is opcionálisan tartják be, vagy választanak párat, amit be tudnak tartani. Ez a tapasztalatom.
Előírás viszont a rituális mosakodások ima előtt, valamint szex és wc-zés után. Ők pl.: naponta tisztítják az orr és szájüregüket, pisilés, nagy wc-zés után megmossák amit meg kell, wc papírt csak ezután használnak. 3 hetente előírásszerűen szőrtelenítenek (a férfiak is a hónaljukat, és a nemi szervüket), kötelező az egyistenhit, és a hit az angyalokban, az imádkozás, legalább 1x életükben elzarándokolni (hadzs) Szaúd-Arábiába, Mekka városába (ahol a Kába-kő van), a "zakat", vagyis az alamizsna fizetése a szegényeknek időről időre, az évente tartandó nagyböjtöt (ramadán) betartani, a szülők tisztelete, az, hogy a nőnek előbb legyen orgazmusa, csak utána következhet a férfi (!), nem mennek koszosan imádkozni, még büdös szájjal sem, megadják a módját, előtte tisztálkodnak. A fiúkat még baba korukban körülmetélik szintén higiéniai okok miatt. Itt is hosszú a lista, egy nyugati ember számára sokszor érthetetlen dolgokkal tele, de ez is hozzájuk tartozik. Ha valakit érdekel a teljes lista angolul, itt találja.
A Kába-kő valójában egy 30-40 cm-es kis kő, valóságos erődítmény, és város épült köré.
Adalék az iszlam.com oldalról:
Hogyha a szervek, például a szív, a máj vagy az agy bénulna le vagy sérülne meg, az állat azonnal meghalna és a vére megfagyna az ereiben és végül belehatolna a húsába. Ez azt jelenti, hogy az állati hús beszennyeződne húgysavval, ami nagyon mérgező. Erre csupán nemrég jöttek rá a dietetikusok.
Az orvostudomány úgy találja, hogy a disznó sok parazita és potenciális betegség hordozója.
Már beszéltünk a vérben lévő húgysavról, fontos megjegyeznünk, hogy a disznó biokémiája a teljes húgysavtartalomnak csak 2%-át választja ki. A többi 98% a testének szerves részében marad.
Kába-kő a wikipedia szerint:
A geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja. A muszlimok hiszik, hogy a kő az égből, az Édenből hullott le Ádám és Éva idején, hogy Ádám megtisztulhasson, miután kiűzetett a földi Paradicsomból.
Hitük szerint a bizonyítottan meteorit követ Allah/Isten küldte le először Ádámnak, az első férfinak, majd hosszú ideig egy barlangban volt, amíg Gábriel arkangyal meg nem találta és el nem vitte Ábrahámnak és fiának, Iszmáel prófétáknak útmutatásul, hol épüljön a szent város, és hogy felhasználják az oltár építésénél, ahol Ábrahámnak fel kell áldoznia fiát hitét bizonyítandó (a muszlimok szerint ez a fiú Iszmáel volt, a keresztények szerint pedig Izsák). A fekete kő ma a Kába (a négyzet alakú téglakamra) gyomrában található, a Masjid al-Haram mecset közepén. A muszlimok körbe-körbe járva imádkoznak a kő körül, lehetőség szerint megcsókolják, hozzáérnek. Ez szimbolikusan kifejezi, ahogyan az angyalok Isten trónját járják körül a mennyországban.
Haram szó eredete:Halált jelent. Az oly embert, ki más ember vagyonát elsajátítja, harámi-nak hívják, ebből van átkölcsönözve nyelvünkbe a haramia szó.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
A tunéziai konyha általában véve egészségesebb, mint a miénk (ami nem nehéz). Viszont ők is hasonlóan csípősen esznek, vagy még csípősebben. A harissa (paprikapaszta) minden asztalon ott van, kb. mint nálunk a só és bors. Egyik nemzeti ételük a kuszkusz (durum búzából készül, kb. olyan, mint a házi tarhonya, csak finomabb szemű) korianderes paradicsomszószban főtt hússal, csicseriborsóval és zöldségekkel. Nagyon finom, és tápláló, tájegységenként mást tesznek bele.
Nem esznek zsírosan, viszont sok (főleg) olivaolajat használnak, sok mézet, cukrot, és lisztet. Nagyon odafigyelnek a díszítésre, hogy jól nézzenek ki az ételek, mindent gusztán apróra vágnak, de pl.: egy csirkét nem tudnak tisztességesen felbontani.
Kuszkusz
Tunéziában elterjedt a kézművesség, főleg a fazekasság. Vidéken még ma is sokan élnek belőle. A mezőgazdaság is gyakori, főleg olivabogyót, olivaolajat, paprikát, és különböző zöldségeket termesztenek. Állatokat is tenyésztenek, birkát marhát, és csirkét. Az országnak volt ipara is, de azt már sikerült tönkretenni, reméljük, nem ez a sors vár a mezőgazdaságra is.
A helyiek többnyire nálunk európaiaknál vallásosabbak, mint tudjuk, iszlám hívők. Így van néhány szokásuk, amiket a mai napig szigorúan tartanak. Így a péntekenkénti kötelező mecsetbe járást, és közös imádkozást, sokan a napi 5x-i imát, vagy az előre elrendezett házasság szokását tartják. Hozzá kell szokni, hogy a müezzinek hangszóróban emlékeztetnek az imaidőre, vagy hogy ha halottat visznek, a fél utca megáll pár másodpercre, hogy így fejezzék ki a tiszteletüket.
Így buliztak a helyi lányok 2005-ben
A legtöbb tunéziai fiatal Európába szeretne jönni. Mint mi, Nyugat-Európába, dolgozni, világot látni. Csak ők nagyrészt hazamennek letelepedni, hogy ezzel is segítsék az ország gazdasági felemelkedését. Mi testesítjük meg számukra a NYUGAT-ot, a lehetőségek földjét. A fiúk nyugati feleségre vágynak, a lányok meg olyanok akarnak lenni, mint a nyugati nők. Fehérre sminkelik magukat az alkalmakra, ami európai szemmel már-már nevetségesnek hat. A fiatalok nyugati divat szerint öltözködnek (még a kendős lányok is). Ott is van sok ibizai hangulatú disco, és sok párt láttam kézen fogva is menni az utcán (a csókot viszont nem nézik jó szemmel a helyiek).
Velem nagyon barátságosak a tunéziaiak, a korombeli fiatal ismerőseim kifejezetten felvágnak velem, hiszen én testesítem meg számukra az irigyelt nyugatot. Ám minden arab/tounsi megnyilvánulásomat nagyra értékelik, és a barátság jelének veszik (ami esetünkben így is van). A vendéglátás általában véve is hasonló, mint nálunk, szeretik a nagy családi összejöveteleket, sok kajálással :)
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Nem sokat látnak belőlünk, de ha minden nő kurva, akkor minden nyugati nőre ez duplán is igaz. Nézzük egy arab szemével. A sharmoota (ribanc) eljön 1-2 hétre nyaralni, vagy turistáskodni, ezalatt iszik, mint a kefekötő, felszedi a helyi fiúkat, sortokban, topban, bikiniben illegeti magát, szórja a pénzt stb. Mi tudjuk, hogy a nyugati nő egész évben ezért az 1-2 hétért keccsöl, nélkülöz, adott esetben, és most végre elengedheti magát, és a hétköznapokban valószínűleg nem ilyen; de nekik csak annyi jön le, hogy könnyűvérűek vagyunk minden tekintetben.
A turista nőknek/lányoknak az arab srácok általában csak 1 numera számba mennek, de ahogy én látom, ez nekik többet jelent, másrészt meg meglesz a véleményük rólunk, ha csak szórakozni járunk oda egy szép barna szempárért stb.
Ezért is van az, hogy az ide, Európába, stb. jövő arab fiúk kevés kivételtől eltekintve nem tartanak minket feleségnek valónak (még azok a hülyék sem, akikről a rémsztorik szólni szoktak, hogy elveszik a nőt, és ellopják a közös gyereket). Csak egy vagy több strigulát akarnak, hogy megvolt egy fehér nő, és kész.
Valódi kíváncsiság, és intelligencia kell ahhoz, hogy ennek egy arab férfi mögé lásson, és felismerje, hogy köztünk is van rendes, feleségnek való típus, akire egy közös életet lehet alapozni. És nekik ez a legfontosabb. Az mellékes, hogy az illető nő hogy néz ki, és hány éves. Mohamed próféta felesége is 15 évvel volt idősebb nála, és mivel előszeretettel követik a tanácsait, és élnek úgy, ahogy ő élt, ez nem gond. 20-25 év mondjuk szerintem már gáz, de az általában nem is szerelem házasság. Az sem baj, ha a nyugati normák szépségideáljának nem felelsz meg - bármilyen szinten, egy arab férfinál általában akkor is van esélyed. És nem azért, mert ők igénytelenebbek lennének, mint a nyugatiak, pusztán mert őket a belső értékek tényleg jobban érdeklik.
Mondhatjuk, hogy az arab világban elanyagiasodtak a nők. Pont azért, mert túlságosan el lettek kényeztetve a férfiak által. Nem kell dolgozniuk, ha nem akarnak, a kelengyét a fiú fizeti, ha elválnak, asszonytartást kell fizetni, legalábbis egyes országokban. De azt általánosságban mondhatjuk, hogy minden a pénzről kezdett el szólni, a jó társ megtalálása helyett. Ez is az oka annak, hogy az arab/muszlim/keleti/afrikai férfiak elkezdek felvilágosultabb, emancipáltabb, nyugati feleségek után nézni, akik anyagilag, és minden szinten kiveszik a részüket a házasságból.
És ha találnak egy ilyet, naná, hogy megpróbálják áttéríteni, hiszen ezért a hitük szerint a Mennybe lehet jutni, és ki ne akarna egy "jó" asszonnyal lenni az örökkévalóságban? De ezzel sem kell ám egyetérteni, én is lepattintottam a páromat, mondván, hogy nekem ez az élet is elég lesz együtt, sőt, én nem is hiszem, hogy attól függne a dolog, hogy én áttérek-e vallására, vagy nem. És ő nem is erőlteti tovább a dolgot.
Mindemellett természetesen az arab, vagy ilyen típusú férfiaknak mi, nyugati nők egzotikusnak számítunk, a fehér bőrünkkel, világosabb hajunkkal és szemünkkel. Az arab nők egy része is úgy akar kinézni ezért, mint mi, világosabbra festetik a hajukat, a smink is világosítja a bőrüket, színes kontaktlencsét hordanak, stb. Amíg mi meg tudattalanul, vagy tudatosan az ilyen mediterrán típusú nőkre kívánunk hasonlítani. Barna bőr, nagy, bambi szemek, hosszú haj, duzzadt ajkak stb.
Hiába, senkinek nem jó, az, ami van a szomszéd kertje mindig zöldebb, stb.
Még jó, hogy mindig van középút, de ahogy nekik meg kell küzdeniük érte, hogy ne azt gondoljuk róluk, amit; addig ez fordítva is igaz. Én mindenesetre felelősnek érzem magam a bennük kialakult képért, még ha nem is tettem érte. De az egy kicsit rajtam is múlik, hogy megváltoztassam.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Mindenekelőtt meg kell értenünk az "arranged" marriage", vagyis az elrendezett házasság fogalmát és miértjét. A házasság a muszlim vallásúaknál főként gazdasási közösség, amelyen belül megpróbálnak Istennek tetsző életet élni. Gyerekeket nemzeni, betartani a vallási előírásokat, elfogadni és tisztelni a másikat, aki szintén az életét áldozza erre. A lehetőségeikből a lehető legtöbbet kihozni, bőségben és tevékenyen élni, a gyerekeket a lehető legjobban felkészíteni az életre, hogy "jó emberek" legyenek, ha majd kirepülnek. Minél jobban átadni a tanultakat, és hallottakat nekik, mert ha a szülőknek működőképes volt ez az élet, akkor nagy eséllyel a gyerekeknek is az lesz. De hogy ezt ki milyen szigorúan értelmezi, az család és egyén kérdése. És jobb esély van ilyen társat találni ha a szülők a saját szempontjaik szerint választják ki a majdani házastársat. A szerelem, és a vágy egyszer elmúlik, de ha a felek partnerek más területeken is, akkor tartós lehet a házasság. Persze nagyon kis eséllyel, de lehet találni olyan embert, akivel minden egyszerre működik, és szerencsés esetben ezt a szülők is megértik.
Sokáig furcsa, már-már gyanús volt nekem, hogy a párom családja szinte egyből elfogadott, pedig tudvalevő, hogy nem rendelkezem az általuk fontosnak tartott erényekkel. Nem vagyok szűz, se "jó" családból való, pár évvel idősebb is vagyok nála (bár mindketten huszonévesek vagyunk), se nem vagyok gazdag, se nyugat-európai, se muszlim, és most már azt is tudják, hogy nem is tervezek áttérni. Náluk valahogy összemosódik a jó muszlim, és a jó ember fogalma, mert szentül hiszik, hogy ahogy ők élnek, az a legjobb. Mohamed próféta közel 1400 éves életvezetési tanácsai (a hitük szerint a Koránt Gábriel arkangyal sugallatára írta Mohamed ie. 609-632 között) magunk között, már kissé beporosodtak, még ha van köztük számomra is szimpatikus is (p.: az egészséges életmóddal kapcsolatosak).
Még azt is feltételeztem, hogy esetleg valamilyen érdek van a dolog mögött, pl.: vízumot akarnak szerezni a fiuknak általam, vagy ilyesmi. De ez lassanként eloszlott, ahogy megismertem őket, és meggyőződtem róla, hogy nagyon rendes emberek, azt akarják, hogy minden gyerekük boldog legyen (akárkivel), és mivel a családtagok a szélrózsa minden irányában éltek, vagy élnek a világban, sokféle felfogást ismernek, sok mindent láttak, ezért elfogadóbbak, és nyitottabbak is, mint más szülők. Ezért nagyon hálás vagyok, mert sok lány, akinek muszlim a párja szenved attól, hogy nem fogadja el a család. Ők látják, hogy én semmiben nem fogom korlátozni a fiukat, és semmire nem is fogom kényszeríteni. Ha az ember betart néhány egyszerű szabályt, nem is olyan nehéz egy muszlimmal együtt élni.
Pl.: ők alapesetben nem esznek disznóhúst, nem isznak alkoholt, wc-zés (és szex) után megmosakodnak, nem támogatják az abortuszt, naponta 5x imádkoznak, tartják a vallási ünnepeket, az első 2 helyen a vallás, és a család áll. Ha ezek gyakorlásában támogatni tudjuk őket, akkor nem lesz a világon semmi baj. Szoktam hallani, hogy a muszlim fiúk a házasság után megváltoznak. Erre is rákérdeztem, és igen, a "bűnös" dolgok kipróbálása után most már jó muszlimok akarnak lenni, és szigorúbban venni a vallási útmutatásokat. De ezek egyáltalán nem veszélyes dolgok. Mi pl. a középútra törekszünk mindenben, és ezért megegyeztünk, hogy mindkettőnk ünnepeit tarjuk, és ő különben sem vár el tőlem semmi olyat, amit én ne tartanék be szívesen, vagy ami kifejezetten muszlim szokás, hiszen -mint mondja- én nem vagyok muszlim. Nem erőltet rám semmit, mert a vallás szerint nem is lehet.
Érdekes "szabályok" vonatkoznak pl. a jövőbeni közös gyerekeinkre. Sok helyen olvastam, hogy ha muszlimmal házasodsz (egy muszlim férfi elvehet keresztény nőt, de fordítva csak akkor lehet, ha a férfi áttér az iszlám vallásra) akkor a gyerekeid automatikusan muszlimok is kell hogy legyenek. De ez nem feltétlenül igaz, és nekem a párom el is magyarázta, hogy miért. Ha gyereked születik, az általad ismert lehető legjobb nevelést akarod adni neki. És a muszlim nevelés az, amit ő a legjobban ismer (és hogy őszinték legyünk, nagyjából az egyetlen is). Ez viszont nem rossz. Nekem legalábbis teszik az ő értékrendjük, és nagy a közös halmaz a miénkkel. Ne ölj, ne lopj, ne károsíts meg és ne bánts senkit, szeresd és tiszteld a feleségedet, és az anyádat, csak Istent imádd, ismerd el és szeresd a vallásalapító prófétádat, tegyél minél több jót felebarátaiddal, az élet ajándék, amelyet azért kaptál, hogy tanulj, és fejlődj, stb. Ismerősek, nem? De sok-sok beszélgetés után arra jutottunk, hogy kiragadjuk a legjobb részeket, és azokat tanítjuk majd a gyerekeknek. Nekik legrosszabb esetben is minimum 3 választásuk lesz, az iszlám, és a kereszténység, és egyik sem. Szépen levezettem neki, hogy én is a szabadság miatt választhattam őt, úgyhogy ezt neki is meg kell majd engednie, ha eljön az ideje. Logikusnak találta, és nem ellenkezett. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy mi megmutatjuk, az utat, amit mi járunk, a gyerek(ek)re meg rábízzuk a döntést.
És ha ennyire tetszik, miért nem akarok áttérni? Azért, mert nekem túl sok a kérdésem és a kételyem ahhoz, hogy bármilyen vallási felekezethez teljes meggyőződéssel tudjak tartozni. Mindenkit irigylek a hitéért, akinek több van, mint nekem. Én még keresem a saját utamat, azt, amiben hinni tudok, és amit el tudok fogadni. Ezért nem is utasítok el semmilyen vallást. Ez persze nem azt jelenti, hogy én nem hiszek semmiben, csak nem tudom letenni a voksom semmilyen vallás mellett, mert mindegyik érdekel. Nem hiszem, hogy egyik jobb lenne a másiknál, és abszolút igazságban sem hiszek. Azt viszont tudom, hogy miben nem: a véletlenszerűségben. Azt nem tudom elhinni, hogy mindenféle szándék és kontroll nélkül "csak" úgy kialakult az élet a Földön, és egyszer csak hipp-hopp vége is lesz. Úgyhogy amíg ez a tudás és megismerésvágy lobog bennem, addig én őszintétlennek érezném, ha akár 1 mellett is megmaradnék. Magammal, a többi hívővel, a teremtővel szemben. És nem találnék lelki békét.
Mindazonáltal örülök, hogy kereszténynek születtem, és a világnak erre a csücskére. Megvolt az a fajta szabadságom, ami az amerikai függetlenségi nyilatkozatban le is van írva, vagyis a szabad vallásgyakorlás. Soha nem korlátoztak semmiben, azt viseltem, csináltam, szerettem amit és akit akarok. Hittanos voltam sokáig, tehát jobban ismerem a vallásunkat, mint a nagy átlag, és a magyar kultúrának, hungarikumoknak is nagy rajongója vagyok, tehát kevés ember látná át jobban ezt a világot, és próbálná közelebb hozni az arabbal. Így jobban el is tudom magyarázni a különbségeket, és hasonlóságokat. Gondoljunk bele, hogy a született muszlimoknak nehezebb, mert egyrészt ugye muszlimnak KELL lenniük, másrészt alternatívát sem kínál nekik senki.
Azt viszont nem tudom hibáztatni, aki a lelki békéjét keresve leragad 1 bizonyos vallás mellett. Sokáig nem értettem, hogy miért kell az iszlám vallásra áttérni, csak azért, mert muszlimhoz mentünk hozzá. NEM KELL! Nem lehet elvárni, kikövetelni. Ez szabad és őszinte döntés kell hogy legyen, különben nem ér semmit. Ezt minden valamire való muszlim tudja. A vallás váltást képmutatónak, és hiábavalónak tartottam, és a szüleink, és a társadalmunk szembeköpésének. Minden tanult érték, viselkedésforma elvész, de legalábbis átalakul ezáltal.
Azért, hogy a férjünk és a környezete "jó feleségnek" tartson minket? Miért kell ezért feladni a személyiségünket, és úgymond "behódolni"? Egyszóval gyengeségnek tartottam, és részben még mindig így van. Viszont az évek alatt már beláttam, hogy MINDENKI AZ ÚTJÁT KERESI. Mindenki tudni szeretné a tutit, és ha valaki azt állítja (vagy sok valaki), hogy nála van az abszolút igazság, a legjobb, és egyetlen igaz vallás, nagy bátorság és önállóság kell ahhoz, hogy valaki visszakérdezzen: tényleg? És mivel nem vagyunk egyformák, és mindenki individuális lény, szabad akarattal, olyan módon próbál boldog lenni, ahogy csak akar. Ha őt az teszi elégedetté, hogy kendőt húz a fejére, vagy ájtatosan és átszellemülten imádkozik, ha az boldogítja, hogy kiszolgálja a férje igényeit minden lehető módon, és közben nem árt vele senkinek, ENGEM NEM ZAVAR! Ez az én életem, és egyrészt úgyse szólhat bele a világon senki, mert amikor feldobom a bakancsot, úgyis én számolok el, másrészt így "vallástalanul" is remekül elvagyok, és az emberek alkotta szabályrendszeren kívül az alap dolgokban úgyis egyetértünk. Akkor meg minek ellenségeskedni?
A házasságról úgy általában is ejtenék pár szót az iszlám világban. Az első szembetűnő különbség az volt, hogy se a fiúk, se a lányok nem költöznek el a házasságig a családi házból. Náluk nincs ez a szokás divatban, mint nálunk, hogy a gyerekek minél előbb álljanak a saját lábukra. Cserébe viszont minden segítséget megadnak a későbbi házassághoz, és külön családi élethez. Ott nem divat a kapcsolat és a próbaházasság fogalma. Ők egyszer választanak párt, és egy életre. Persze, járni azért már lehet, csak elvileg szex nélkül. Még mindig a szűzlányokat tartják értékesnek, és erényesnek. Azért ebben van egy adag képmutatás, mindannyian hallottunk a szűzhártya visszavarró iparágról, és a mai fiatalok egy része már szexel is, csak fenn kell tartani a látszatot. A lányok részéről meg is tudom érteni, a muszlim világ szemében "feslett" nők lesznek, ha házasság előtt szexelnek. És attól félnek, hogy ha ezt rizikózzák, az azzal jár, hogy a fiú majd nem akarja elvenni őket. Szóval ott is lenne mit helyretenni a fejekben.
Az a baj, hogy nem tudunk egymásról semmit, és nem is kérdezünk. Teóriákat gyárt mindkét fél, aminek kevés az alapja. Az ember attól fél, amit nem ismer. Minél jobban megismer valamit, annál kevésbé fél tőle.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
A tunéziai nagyon összetartó nép. Ha a NÉP-et, mint olyat, anyagi, vagy bármilyen veszteség, vagy inzultus éri, egy emberként állnak ki az érdekeikért, vagy vonulnak utcára. Így volt ez a híres "jázminos" forradalommal is, ami a domino elv alapján az "arab tavasz" eseménysorozat első, indító eleme volt, és hatására sorra lázadtak fel a különböző arab országokban. Tunéziában Zín el-Ábidín ben Ali elnök húzta ki a gyufát azzal, hogy nemcsak egyeduralomra tört, de meg is lopta az országot a családjával, és a kormányával együtt. Ebből lett aztán a 2011. január 14-én kirobbant forradalom, melynek során elkergették az elnököt, és bandáját.
A helyzet egyelőre nem túl rózsás, Tunézia próbál talpra állni. A közszolgáltatások nem működnek jól, nagy a munkanélküliség és a fejetlenség alkalmas vezető, és szakértői kormány nélkül. Most ugyan kipróbálják Moncef Marzouki elnököt, és az Ennahda pártot, de szerintem nem lesz tartós az uralmuk. A turizmusra ez nincs olyan nagy hatással, hacsak nem azért, mert a külföldi médiákban elterjedt, hogy veszélyes odamenni. Pedig épp ellenkezőleg, aki nyaralni vágyik, kevés jobb helyet választhatna ár-érték arány tekintetében, mint ez az ország.
Még az ország negatívumait is szeretem, de ezeket a fanatikus Tunézia-imádókon kívül nem hiszem, hogy szeretni tudná az, akit nem kap el az ottani légkör. Kezdve azzal, hogy egy csomó minden fordítva van, a villanykapcsolóktól a csapon át a kilincsekig, aztán ott van a sok szemét, és lerobbant épület, amit a turistáknak nyilván nem mutogatnak. Siralmas látványt nyújtanak a félkész házak, amiket azért nem fejeznek be, hogy ne kelljen annyit adózni. Aztán ott vannak a szép turista övezetekben az öreg európai nők, akik a huszonéves helyi fiúkkal kézen fogva járnak. Ezek a kapcsolatok nyilván nem a szerelemről szólnak.. Ott van a fejletlen tömegközlekedés, a kaotikus vezetési stílus, és ide is még csomó dolgot sorolhatnék, amit valaki utálhat; vagy akár hozzá is szokhat, és elfogadhatja, sőt szeretheti ezeket, mert hozzátartoznak Tunézia varázslatosan egyedi légköréhez.
Egy átlagos tunéziai nő napjainkban
Azért is áll közel a szívemhez az ország, mert akaratlanul párhuzamot tudok vonni a 2 ország sorsa között. Tunézia francia gyarmat volt 1881 és 1956 között (március 20-án a függetlenséget ünneplik). Marokkó után Tunézia függetlensége is kimondatott, holott jó kapcsolatban maradtak a franciákkal, ezt szabadságharc nélkül nem volt könnyű elérni. A mindennapokban használt tounsi [tunszi] nyelv mellett, ami az arab helyi változata, a francia maradt a hivatali ügyintézések hivatalos nyelve. Így a gyerekek a mai napig anyanyelvi szinten tanulják mindkét nyelvet, tehát ha még ezeken kívül beszélnek más nyelveken is (és beszélnek), azok már 3., 4., stb.
Mint már említettem, Tunéziának a franciák után a kizsákmányoló, tolvaj kormányát is le kellett rázni magáról, és azért is lettek szimpatikusak, mert amit mi nem merünk megtenni a mai napig, ők megtették. Nem tetszett a rendszer, összefogtak, és leváltották. És nem csak névlegesen, mint mi.
A fiatalok nagy része legalább kommunikációs szinten megtanul angolul, de a turista városokban élők általában még ennél is több nyelven tudnak. Mivel az ország nagyrészt a turizmusból él (mivel a fele tengerpart), és mindenki szereti, ha a saját nyelvén szólnak hozzá, ők hallás után megtanulnak németül, spanyolul, olaszul, stb. De ez fordítva is igaz, a helyiek nagyra értékelik, ha az ő nyelvükön próbálunk gagyogni, ilyenkor még kedvesebbek, segítőkészebbek.
tunéziai gyerekek helyi népviseletben
Az egyik családtagom elment egy látóhoz, amikor kb. fél éve tartott a Tunézia bolondériám, amit nem tudtak mire vélni, és rákérdezett, mi ez nálam. Nem tudom, hogyan, de a látó állítólag látta, hogy több, mint 20 életet leéltem ott, úgyhogy ez nálam nem sima elvágyódás, hanem valójában honvágy.
Én mindig is fenntartásokkal kezeltem az ilyesmit, de végül a kíváncsiság engem is elvitt hozzá. Semmiféle fiúról nem volt szó, viszont arról igen, hogy engem úgy húz az az ország, mint a mágnes. És lehetek boldog máshol is, de igazán csak ott. Beszélt arról, hogy ha egyszer odaköltöznék, ne tántorítson el, hogy nem kapok munkát az elején (Tunéziában akkora a munkanélküliség, hogy a helyi fiatalok is alig, vagy egyáltalán nem kapnak munkát), és vállaljak el bármit az elején, de nekem ott kell maradnom.
Turistaszemmel bemutatni az országot nem tisztem, - ezt már elegen tették meg előttem - mert kicsit többnek érzem magam sima turistánál, de azért pár szót érdemel. Az ország tele van csodás, turista hívogató várossal, mint Hammamet, Sousse, Mahdia, Tunis, Douz, Djerba szigete, stb., ahol minden a kényelmüket szolgálja, és nem utolsó szempont a jutányos ár sem, amiért mindez megkapható. A modern szállodák, a tengerpart, a kiszolgálás úgy gondolom, mindenképp megérik az árukat, még ha európai szemmel 3-4 csillagosak is. Tavasztól őszig 1 hétre mát pár tízezer forintból nyaralhatunk, és fillérekért jóllakhatunk a remek ételekkel, és vehetünk autentikus szuveníreket. 1 tunéziai dínár (TND) kb. 150 Ft-ot ér, és hogy szemléltessem, ez mennyit ér, a főváros egyik végéből a másikba (ami kb. akkora, mint Budapest) 10 dínárért visz el a számtalan taxi egyike (ami ugye kb. 1500 Ft).
Hotel-Restaurant Plaza Corniche, La Marsa
Az elsők között van, amik feltűnnek huzamosabb ott tartózkodás után, az a tisztaságról alkotott fogalmuk. Önmagukra nagyon igényesek, viszont a környezetükre kevésbé, vagy egyáltalán nem. Nem mondanám, hogy koszosak, csak azt, hogy aki nagyon kényes a tisztaságra, annak nem való Tunézia. Takarítanak ők, csak nem olyan alaposan, mint mi. Velem még nem fordult elő, hogy undorító wc-deszkára kellett ülnöm, vagy koszos pohárból innom, esetleg rosszul lettem volna az ételtől - de rémtörténeteket én is hallottam.
Azt viszont érzékelni, hogy arabok lakják. Nem nézik jó szemmel, ha valaki alkoholt iszik, ledéren öltözik vagy disznóhúst eszik (amúgy se lehet kapni). Egyes szállodákban fellelhető ugyan a sertés, úgy, mint az alkoholos italok. De ilyeneket jórészt a turista övezetekben látsz, mint ahogy csak ott öltözködhetsz kihívóan (vagyis mint itthon, pl.: sort, top, dekoltázs, bikini, stb.). Bántódásod soha nem fog esni, de ferdén néznek majd rád. Sokan a helyi nők közül (és ez nem kor függő) kendővel takarják el a hajukat, és visszafogottan öltöznek, de általában véve szerintem elegánsak, és divatosak.
Mindent összevetve én imádom Tunéziát, és amiket leírtam, azok csak töredékei az ország színes, és gazdag kultúrájának, én azt mondom, egyszer mindenképpen menjetek el, ha tehetitek, meg persze, aki kibírja 1 hétig, hogy ne igyon :)
folyt. köv.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Napra pontosan nem tudom, kb. 3 éve jött ez nálam szinte a semmiből. Mára már úgy érzem, az életem minden eseménye ebbe az irányba (és ehhez fiúhoz) terelt. Hosszú és göröngyös volt az út idáig is, és az lesz mindig is, de engem nagyon boldoggá tesz, hogy pont ezt az országot, és ezt a srácot szerethetem, és ha az egyiket esetleg el is kell engednem az életemből valaha is, akkor is boldog leszek.
Amikor megismerkedtünk, már ismertem valamelyest az országát. De azelőtt én is csak a sztereotípiákból. Tunézia, a homok, a tengerpartok, a tevék, és az olcsó last-minute nyaralások hazája. Ahol arabok laknak, akik természetesen azért verik a feleségüket, nehogy baj legyen. Hamar rájöttem azonban, hogy ennél sokkal több Tunézia, és minél többet tudtam meg, annál többet akartam. Elkapott a gépszíj, mert a negatívumokkal együtt is nagyon tetszettek a dolgok, amiket megtudtam.
Először is, hogy Tunézia a világ egyik legnagyobb oliva olaj, és oliva bogyó, tonhal, datolya, és harissa (az egyik nemzeti ételük, csípős paprika paszta, fokhagymával,és fűszerekkel összedarálva) exportőre, és hogy ők az első és egyetlen arab ország, ahol törvényileg egynejűség van.
A híres Café des Délices kávézó Sidi bou Said-ban
Akik tőlünk nyugatabbra élnek, azok szerint Tunézia 50 évvel van lemaradva, mi is elmaradunk a nyugattól vagy egy húszassal, tehát hozzánk képest kb. 30 évet számolhatunk mínuszban. Nagyon színes ország, annak ellenére, hogy 98 %-ban muszlimok/arabok lakják. Ugyanis keveredik a régi az újjal, a legutóbbi divat szerint öltözött fiatalok mellett gyakran láthatunk elkendőzött matrónákat. Míg a nagyobb városokból egyre nőnek ki a high-tech épületek, addig a városkép omladozó, régi épületektől lesz színes. Az ízek és illatok forgatagában és a barátságos, közvetlen emberek közt nem tudod rosszul érezni magad.
Imádom, hogy ha 2 random tunéziai találkozik, 5 perc múlva barátok lesznek. Az emberek mindenhol csivitelnek egymással, az idegenek is. A fűszeres, az étterem, ahol megy az aktuális meccs, vagy a tömegközlekedési eszköz mind a világ dolgainak megtárgyalására alkalmas helyek. És az a hangerő :) A mai napig is furcsa, hogy folyton túlkiabálják a másikat, és azt hiszed, veszekszenek, pedig ők így beszélgetnek. Szegények a helyiek, de valahogy mégis mindenük megvan, kézen-közön kölcsön járnak a ruhák, ha valakinek pl. nincs mit felvennie egy alkalomra. Addig mutyiznak, amíg a szomszéd apjának az unokatestvére kölcsön nem ad egy ruhát, amire épp szükség van. Ommi (anya) ha mást nem, fillérekből kihozható kuszkusz-szal és hozzá való paradicsomszószban főtt hússal, és zöldségekkel lakatja jól a családot. Soha nem marad éhes száj, vagy ruhátlan gyerek. Szegények, és boldogok, van, mit tanulni tőlük, mi bezzeg folyton rinyálunk, pedig minden csak viszonyítás kérdése.
A tunéziai ételek általában véve egészségesebbek, mert olivaolajjal főznek, csak sovány húsokat esznek, és az is halal (=megengedett, az állatot rendesen kivéreztetik, és elmondanak egy imát, amikor leölik). Sokkal több gyümölcsöt, zöldséget, halat, magvakat fogyasztanak, mint mi. Viszont klasszisokkal több kenyeret (és lisztes dolgokat) esznek, mert bagettet (francia hosszú kenyeret) használnak evőeszközként, 80 %-ban mindent azzal mártogatnak.
Fűszeres
Emellett nagyon szeretnek családban élni, a gyerekeket Isten ajándékának tartják, és annyit csinálnak belőlük, amennyit csak el tudnak tartani :). A fiatal lányok legnagyobb álma, és legfőbb célja az előnyös férjhez menés. A fiúk hosszú éveket is hajlandóak várni, amíg egy "feleségnek való" asszonyt találnak, és addig dolgoznak, amíg lesz pénzük a kelengyére (mert ott ez a fiúk dolga). A válás ott nem túl gyakori, egyrészt, mert még mindig szégyennek számít, másrészt mert Allah/Isten akaratának tartják, hogy e mellé a bizonyos ember mellé lettek rendelve, és elromlanak a dolgok kettőjük között, akkor azt azokat igyekeznek kijavítani.
Meg kell említenem, hogy Tunéziában, és az arab világban általában megengedett, hogy a fiúk elvegyék feleségül a távoli unokatestvéreiket. Ez egy beporosodott szokás, úgy, mint az előre elrendezett házasság, ami a családi vagyon egyben tartása, és a vérvonal fennmaradása érdekében maradt fenn, és néha sajnos még ma is alkalmazzák. Segít megérteni a dolgot, hogy csak olyan lány lehet az illető, akivel nem együtt nőttek fel, tehát teljesen idegen, és általában csak szegről-végről rokon.
A férfiak naphosszat ülnek a műanyag kerti székeken a nem koedukált kávézókban (de sok koedukált is van), és chicha-t [sisa], azaz vízipipát szívnak, és hozzá erős arab kávét, vagy fenyőmaggal megszórt édes mentateát szürcsölnek. Olyan nincs, hogy kocsma. Egyes közértekben lehet kapni alkoholos italokat, de azokat is papírzacskóban dugdossák, mint az amerikai filmekben :)
Miss Tunézia, 1956
folyt. köv.
Nekem a vőlegényem előtt még csak külföldi pasim sem volt, nem hogy arab, úgyhogy nem lehet azt mondani, hogy erre a típusra buknék. Viszont őelőtte voltak arab udvarlók bőven, miután elkezdett érdekelni az arab világ, de a személyes találkozóig sem jutott a dolog - mert ez jött először, nem a pasi-, és nem is jártam ott soha azelőtt. Még csalókba, házasságszédelgőkbe is belefutottam, úgyhogy volt alkalmam kiismerni az arab férfiak viselkedését a nyugati nőkkel szemben, mindenféle országból.
Azzal kezdeném, hogy a kulturális és nyelvi szakadékot nehéz (de nem lehetetlen) áthidalni. Egy arab pasitól nem szabad azt elvárni, hogy úgy viselkedjen (főleg egy párkapcsolatban), mint egy nyugati. Egyszerűen azért, mert más értékek szerint nőtt föl, más neki a fontos, és az elítélendő. Sok nyugati (főleg turista) nőt ezzel is fognak meg, hogy egyszerűen mások, mint azok a férfiak, akiket már ismernek, és akikben már csalódtak.
Ezzel kapcsolatban is annyi a tévhit, hogy gondoltam kísérletet teszek rá, hogy rendet rakjak a fejekben. Első hallásra, amikor az emberek meghallják, hogy egy nőnek arab pasija van, akkor hajlamosak olyan hajmeresztő hülyeségeket hinni, amiket valahol valamikor egy rémsztoriban hallottak, és ez alapján hajlamosak általános következtetéseket levonni, mindenféle utánajárás nélkül. Úgyhogy ezeket nem ártana tisztázni. De fordítsuk meg a dolgokat, és gondoljunk bele, nekünk milyen rosszul esik, ha mindenféle ingyenélő, koszos, piás, lusta stb. népséggel azonosítanak bennünket, holott ilyen mondjuk 100-ból 1 van. Na így van ez az araboknál is.
Itthoni arab nekem nem is kéne, ilyen seftelős, koszos, "elkurvult" pasik, akik igyekeztek átvenni a nyugati stílust, hogy asszimilálódjanak (és ez nekünk görbe tükör kellene hogy legyen), hát így sikerült nekik. Naná, hogy itt is van kivétel, csak A POZITÍV PÉLDÁKAT SOHA NEM HALLJUK, csak a negatívakat, és azokat szépen kérdés nélkül el is hisszük. Az arabokról szóló általánosításokat én is hajlamos voltam bevenni azelőtt, és annyit tudtam róluk, ami a közhiedelemben élt. Lássuk, mik fordulnak elő a fejekben, amit minden muszlim férfira is értenek (pl,: pakisztáni, stb.):
Bullshit #1: Az arabok terroristák
Nincs mit tagadni, a muszlimok közt akadnak elvakult terrorista csoportok, akik teljesen kicsavarják, és félreértelmezik vallást, és a "szemet szemért" elvet, tehát nem támadnak, elvileg ők is "csak" védik magukat, a zsarnokoskodó és elfajzott nyugati világgal szemben. Nem jó módszert választottak rá, az biztos, ezt még az átlag arabok is így gondolják, és kivetik maguk közül őket. Ugyanúgy nézik a hírekben, mint elítélendő kuriózumot, mint mi.
# 2: Az arabok verik a feleségüket
Erőszakos férfiakat a világ bármely részén találunk, vallástól, és nációtól függetlenül. Nekem pl. volt olyan kapcsolatom (magyar fiúval), ahol ha nem is vert a srác, de simán megtette volna, ha szerinte megérdemlem, az összes fiú barátomat le kellett koptatnom, és beszabályozott nem gyengén. Persze az én hibám, hogy hagytam, nem okolhatok senki mást, még őt sem, egyszerűen agybeteg volt, súlyos önértékelési problémákkal. Ezt azért mondom, hogy lássátok, ilyen mindenhol van, ez "férfi", és nem vallási dolog. Én olvastam a Koránt, kíváncsiságból, hogy igaziból mik a vallási előírások, és ott még érintőlegesen sincs erről szó, hogy egy férfinak jogában állna megütni egy nőt, sőt, a nőket tekintik a legnagyobb kincsnek. Az én barátom pedig előbb rágná le a saját kezét, mint hogy megüssön, ebben biztos vagyok. Őt sem verték soha, és az apja se az anyját. Tehát még ilyen minta sem volt előtte.
# 3: Az arabok koszosak
Én nem ismerek olyan sok arabot, de akiket én ismerek, azok olyan piperkőcök, amilyen még én sem leszek soha. A lányok is, de főleg a fiúk. Ott kezdődik, hogy az iszlám vallás tele van rituális mosakodási előírásokkal (még pisi, meg kaki után is megmosdanak!), úgy bemosakodnak az imádkozáshoz, mint az orvosok műtét előtt :) Azokat a fiúkat, akikkel én kapcsolatban vagyok, a nyugati világ simán metroszexuálisnak bélyegezné, mert addig ki nem mennének az utcára, amíg amíg az utolsó hajszálig minden tökéletesen nem áll rajtuk, még a kendős lányoknak is a kendő alatt melírozva, és beszárítva van a hajuk. Szóval - legalábbis a vallást bármilyen szinten tartó - arabok egyáltalán nem koszosak. Inkább a nyugati társaik közt tudom ezt elképzelni, mert ők nagyrészt már nem tartják be ezeket az előírásokat. Vagy a helyiek közt, akik rebellis módon nem figyelnek erre, mert a Korán szerint még ha homokkal is, de el kell végezni a tisztálkodást, ha nincs víz a közelben.
# 4: Az arab férfi mindenben bekorlátoz (az öltözködésben, stb.)
Mint fentebb már írtam, engem ugyan nem, mert nem hagyom, már az előzőek okán sem. Volt pár vitánk ugyan, ami főleg a kulturális különbségekből fakad (a muszlim lányokat akkor tartják erényesnek, ha eltakarják magukat, nálunk meg ennek külsőleg nem kell megnyilvánulnia, elég, ha jól viselkedünk), de semmi vérre menő, és végül mindenben meg szoktuk találni a középutat, mert AKARJUK. Ő nagyon kompromisszumkész, és így nekem is nagyobb kedvem van alkalmazkodni, főleg, hogy 1-1 szokás miértjét is mindig elmagyarázza, de a végső döntést rám hagyja. A muszlim fiúknak úgy tanítják, hogy mindenkit maguk körül terelgetniük kell a vallás által kijelölt, általuk helyesnek vélt útra, de főleg életük párját, hiszen a legjobbat akarják neki. Én mindig meghallgatom őt, de finoman visszautasítom azt ami számomra nem elfogadható. Megérti, hogy én a saját utamat akarom járni, hogy mások a gyökereim, és ezáltal az értékrendem is, és ezért csak annyit kért, hogy ne hozzak rá szégyent, és tudatosan ne romboljam az egészségem, amit könnyen teljesítek is.
# 5: Az arab férfi ellopja a gyerekedet
Nahát, ezt nem tudom, hogy hogy miért került a köztudatba evidenciaként, de arányaiban szerintem nem fordul elő többször, mint a nyugati világban. Ha mégis így lenne, az azért van, mert az arab/muszlim férfiak sokkal családcentrikusabbak, és jobban ragaszkodnak a gyerekeikhez, mint a nyugati társaik. És én ahány riportfilmet láttam ezzel a témával kapcsolatban, minden esetben azért fogtam a fejem, hogy a nyugati feleség milyen ostoba, buta stb., hogy semmit sem tud a férje vallásáról, vagy nem hajlandó alkalmazkodni ahhoz. Ezzel nem akarom egyértelműen a nőkre kenni az egészet, mert nyilván a másik fél is hibás, de ahol idáig fajul a helyzet, hogy egymással már nem is tudnak erről megegyezni, és külső segítség kell, az azért szerintem durva. Az arab férfiak sem ufo-k, értenek a szóból, de nyilván nem véletlenül gondolják ők sem azt, hogy a gyerek rossz helyen van. Hozzáteszem, hogy nyilván itt is van kivétel, és kirívó esetek mindig vannak, de ebből nem kéne általános érvényű szabályt gyártani.
# 6: Az arab férfi kényszerít majd, hogy áttérj az ő vallására
Ez is jó nagy baromság, hiszen az iszlám kimondja, hogy csak az lehet muszlim, aki ŐSZINTE HITTEL teszi ezt, Allah/Isten szemében nem számít semmit, ha valaki bármi más okból lesz muszlim, mint az őszinte hit. Így egy tisztán gondolkodó férj sem várná el az áttérést a feleségétől, az ő kötelessége ott véget ér, hogy mindent megpróbál megtanítani a nőnek, amiről neki is azt mondták anno, hogy jó; de ezután a nőre kell bíznia a döntést. Néhány nyugati nő felveszi a vallást ugyan, mert így bensőségesebbnek gondolja a kapcsolatát a férjével, vagy mert úgy érzi, ez elvárás. Más nőknek egyszerűen megtetszik ez a vallás a férjektől hallottak alapján, és áttérnek, főleg a saját vallásukat sem tartók. A muszlim férfinak fontos a vallás, és gondolom a nyugati feleségek így akarják támogatni a férjeiket. És mivel a nők látják, hogy boldoggá, elégedetté teszi őket az, hogy iszlám hívők, amit az egyetlen igaz vallásnak hisznek, követik őket. Ők is csak a boldogságot keresik, így nem tudom hibáztatni őket. Mindenki úgy keresi, ahogy tudja.
# 7: Az arab férfi kényszerít majd, hogy kendőt viselj
A Korán szerint ezt sem lehet erőltetni. A kendős bejegyzésben is kifejtem, hogy miért, de itt is érdemel pár szót. A Korán azt mondja, a testet el kell takarnia egy nőnek, az alakot nem mutató ruhával, csuklóig és bokáig, valamint a nyakat és a hajat takaró ruházatot kell viselnie olyan férfiak előtt, akik törvény szerint feleségül vehetik (tehát pl: rokonok előtt nem). Mindezt azért, mert az arab világban külsőleg is meg kell nyilvánulnia annak, ha egy nő erkölcsös, a tisztességes viselkedés nem elég. Így kialakult az a nézet, hogy a kendős nők erkölcsösek, a kendőt nem viselők pedig ha nem is erkölcstelenek, de legalábbis könnyebben kaphatóak, vagy egyáltalán kaphatóak, hiszen egy kendős nő biztosan nem az. Ez is nyilván sztereotípia, és vannak alóla kivételek szép számmal. Az viszont nem igaz, hogy egy egy arab férfi ezt elvárhatja, vagy rákényszerítheti a nőt a viselésére. Én személy szerint azonban minél bigottabban tartja az iszlámot egy ország, annál jobban javaslom a viselését, mert a nők ezzel saját magukat védik meg attól, hogy a férfiak könnyűvérűnek tartsák, esetleg "fel akarják szedni".
# 8: Az arab férfiak a házasság után megváltoznak, beszabályozzák a feleségüket
Igaz, hogy a muszlim férfi a házasság után megváltozik, de a tapasztalataim szerint jó irányba. Azt tanítják nekik gyerekkoruktól kezdve, hogy felkészülten lépjenek az Allah/Isten által szentesített házasságba. Akkor már lehetőleg ne is dohányozzanak, és minden bűnös, tiltott dogot (haram - erről majd később) hagyjanak maguk mögött, hogy "tisztán" lépjenek a házasságba. Sokan, akik előtte nem imádkoznak, ilyenkor elkezdik, stb. És normális, hogy a feleségüket is a testi-lelki tisztaság felé próbálják terelni. De ez sem kötelező!
# 9: Az arab férfiak halálosan féltékenyek
Én azt hiszem, a féltékeny arab férfiak magukból indulnak ki. Általánosságban véve nagyon forróvérűek, és nem a nők esetleges hűtlenségétől félnek, hanem a többi (arab) férfi heves vérmérsékletétől. Ezekre az esetekre is igaz persze, ami általánosságban is az: a féltékenység önbizalomhiányból fakad. Egy kicsi azért szerintem belefér, ha egyáltalán nem az, az is legyen gyanús, lehet, hogy nő van a dologban.
#10: Az arab férfiak feleségei nem dolgozhatnak, háztartásbelit csinálnak belőlük
Nekem kifejezetten bejön, amit erről a témáról gondolnak, vagyis hogy egy nő nem tud 100%-osan helytállni az élet minden területén, ha túl sok a feladata. Míg mi nyugatiak mit is gondolunk? Hogy egy nő legyen gondos anya, jól vezesse a háztartást, álljon helyt a munkahelyén, és közben legyen egy szexre kész vadmacska is, hogy a férje nehogy ráunjon. Bevallom, ez mind egyszerre nekem sosem ment. Pedig megpróbáltam, de mindet csak félgőzzel tudtam csinálni, amitől meg folyton csalódottnak éreztem magam. Az arab férfiaknál viszont még divatban van az a nézet, ami itt már kiveszett, hogy épp elég egy nőnek a háztartás, meg a gyereknevelés terhe (amit egyébként tisztelnek és elismernek), ne dolgozzon, ha nem akar. Tunéziában azért lehet, sőt egyre inkább divat, csak ne menjen a nő többi dolgának a kárára. A nő a fizetését megtarthatja, a férfi pedig be kell, hogy dobja a közösbe. Az utóbbi években, ahogy elnyugatiasodnak, ez is lazult, és egyre több nő azért dolgozik, hogy növelje a családi kasszát.
+ a kedvencem:
# 11: az araboknak 4 feleségük van.
Ez a szokás több száz évvel ez előttre datálódik, amikor sok volt a háború, és sok férfi esett el. Akik megmaradtak, nem akarták, hogy az özvegyek éhen haljanak férfi híján, így alakult ki az, hogy maguk mellé vették őket törvényesítve a dolgot, hogy ezeknek a nőknek is megmaradjon a tisztességük. Egy (vagy több) újabb feleséget csak az 1. feleség engedélyével lehet(ett) a házhoz hozni, és csak akkor, ha a férfi vállalja, hogy anyagilag, érzelmileg, és testileg is mindegyiknek egyformán tud adni abból, amije van. Tunéziában pl.: törvényileg egynejűség van, de máshol is egyre inkább megy ki ez a szokásból. Persze rémsztorikat én is hallottam, ahol a férfi szexre tartotta a nőket, vagy mert megtehette. Ilyen van.
Itt viszont meg kell említenem egy kellemetlen típust, aki a nyugati világ egyre nagyobb jólétével együtt Afrika, és a Közel-Kelet egyes részeinek egyre nagyobb mértékű elszegényedése miatt termelődött ki: ő a vízumvadász. Általában turista nőket szemel ki, azt mondja, amit hallani akarnak. És a szép szavak általában megteszik a hatásukat, mert a lehetőleg minél magányosabb, csúnyább, öregebb és pénzesebb nők a világ minden tájáról (de főleg Németországból, Franciaországból, és Angliából) sorra dőlnek be, és sokszor mennek is hozzá ezekhez a fiatal férfiakhoz. Minden estben szegény, és általában tanulatlan fiúkról van szó, akik szó szerint eladják magukat a -számukra- gazdag, nyugati nőknek. Aztán a nők idehozzák a férjeiket, akiknek általában az a kép él a fejükben, hogy a Nyugat egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol nem kell dolgozni, és dől a lé, a nők meg elvárnák, hogy az arab férjük eltartsa őket - mert egyik se tud sokat a másik világáról- és ezek a házasságok általában hamar zátonyra is futnak.
Vannak persze sikeres házasságok arab férfi, és nyugati nő között, de tapasztalatom szerint csak akkor, ha a pénz vagy az érdek nem játszik szerepet a házasságban. Csak ezekről nem hallunk, mert egy jó házasságban nincs semmi szenzáció.
A nők azért akarnak arab pasit, mert érzelmileg sokkal többet ad, mint egy nyugati. Testileg is, bár ez közel sem tartozik az elsődleges szempontok közé. Szenvedélyesek, odaadóak, amit nyugati társaikról már ritkán lehet elmondani. Nagyon szeretik a gyerekeket, a család fontos nekik, és nem hiszik, hogy a monogámia egy betegség. Meg akarnak házasodni, tudatosan készülnek is erre, a külső nekik másodlagos szempont, fontosabb, hogy igazi társat találjanak, aki egy életen át elkíséri őket.
A negatív példák, akiket láttam lusták, egész nap vízipipáznak (chicha [sisa]) a többi lusta férfival a kávézókban, nők után szaladgálnak, esetleg isznak, cigiznek, füveznek. Utóbbiak tuti, hogy nem vallásosak.
Az arab férfinál az idő relatív, általában nem pontosak. Mindenesetre ha még egyszer születnék sem választhattam volna jobban, és majd írok arról is, hogy az arabok mit esznek a nyugati nőkön, mert az is megér egy misét.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Biztosan mindenki hallott már arab nőket úgy üvölteni, mint ahogyan az indiánok szoktak. De miért csinálják ezt?
Azért, mert így akarják felhívni a lakosság figyelmét valamilyen közösségi eseményre, pl. esküvőre, vagy temetésre. Hogy örömteli, vagy épp szomorú esemény történt, olyasmi ez, mint nálunk volt régen a dobpergés.
Minden országra megvan a jellemző sikítás, pl. Algériáé ez:
Tunéziáé pedig ez:
Nem minden nő tudja ott sem csinálni, ehhez érteni kell.
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
Lazhar Bouazzi (a tuniszi egyetem professzora) kommentje azt fejtegeti, nem tudhatjuk, hogy ezek a nők akaratukon kívül viselnek-e nikábot, de ha saját akaratukból viselik (amiben kételkedik), akkor ő a legnagyobb támogatójuk, mert szabad akaratukból hozták meg ezt a döntést. Ő csak utál olyan nőket látni, akiket nemtötődön férfiak manipulálnak a vallás nevében.
You can't really say that these women wear the "niqab" out of choice. Nor could I actually. But in order to make a long story short let me say this: if these women know what they are doing (which I doubt), they will find in me a fervent supporter of their choice. I simply hate to see women being manipulated by ignorant men in the name of religion
Ha érdekesnek találtad, amit olvastál, lájkold a Facebook-oldalunkat is, és kövesd az eseményeket, mert naponta osztunk meg olyan érdekességeket, amik itt nem olvashatóak.
